Oh mond meg testvérem, mi tart vissza téged Egyszer már elhagyott, elveszni ne engedd Magadra hagytak, kiben bízhatnál? Kihez mehetnél? Sok erőt testvérem, az Úr ad vigasztalást, mit mondhatnék? Tükör van előtted, nézz bele, jogod van elfogadni Vagy mindig büszkén fájdalommal összetörni, falhoz vágni Te életed, nem szólok bele, óvva intelek Arra menj, hol vár valaki, mindig kértelek Nem mondok le rólad soha, míg levegőért küzdesz Nem olyan biztos, hogy sínen vagy, mikor tejben-vajban fürdesz Ez egy olyan világ, hol bármikor elbukhatsz, kezdheted újra Egyszer csak kimerül a kegyelem örökké tartó kútja Akkor mi lesz veled? Mit mondjak, hogy hol vagy? Ő már otthon van az Úrnál, rád vár, mivel vigasztaljam, mondjad? Emlékezz, mit mondott esténként az ágyad mellett ülve Bízz Istenben, nem fordítja el arcát tőled, ezt mondta félve Hallod már szelíd hangját, nem téveszted el soha Látod magad előtt, mint drága emlék száll tova Ne nézz vissza, csak sírnál, és mindig hiányozna Tedd azt, miért a legkedvesebb mama most is imádkozna Örömöt akarsz okozni, térj meg a bűnből Ítélet alá kerülsz, fiakat támaszt kövekből Megfoghatod a kezét és átölelheted Nevethetsz vele, nincs több fájdalom, szeretheted A gyász rémálom maradt egy életre, hiszek ebbe Na látod ez a fájdalmasan csodás a gospel repben Nem tudtam elbúcsúzni, szívemben örök sérelem Nyugodtan lehelte ki lelkét egy derűs reggelen Mindennek vége lett egyszerre, zokogtak az ágya mellett Bennem minden összetört, szeretni értem miért kellett Imáival hegyeket rengetett, csodákat tett Míg szívem dobog, hálás vagyok, engem sem felejtett Mama beszélt nektek, prédikált egy életen át Térj meg testvérem, erre kértelek egy éneken át