Látom sötét ez a szakasz de én mindig kitalálok Tök mindegy a feladat, valamit úgyis kitalálok Színezném a színtelent de megkopott a felület Alattam a város, felettem az égbolt terül el Megleszek csak hagyjatok, elfáradtam tőletek Elmúlt az a korszak mikor minden cigi körbe ment Aludni sem tudok, mert kínoznak az ötletek Leszakadt a hó kint, de a pokol tüze dög meleg Rád száll ez a mocsok mint az asztalra a por Úgy romlaszt meg a magány, mint egy nyitott üveg bort Kora érés után gyors öregedés és vége Talán eljutunk majd oda hol nem lesz több kérdés végre Elmerengek, a fák is megremegnek Sok próbálkozás volt sikeres, de még több megfeneklett A rendszerben a helyemet keresem, sok a számítás Gyakoribb a fehér holló mint az igaz állítás Gyomromban a nyomor ég, nem vagyok a régi már Ha kettőt lépek felfelé, visszább csak a múlt cibál Ha életed az ármányok nem épül fent égi vár Összezsúfolt valóságok után üres túlvilág Az óra meg megáll a falakon Lefektetek egy reppet majd egy beattel be is takarom Arctalanok sorakoznak a teremben alakok Ti mindenkit megláttok de nem látjátok meg magatok A virág szép volt, ma meg hervad Hiába is tagadod le azt mutatod aki nem vagy Ha megismernek egyszer majd az egész közeg megfagy És kiben a legjobban bíztál az elsők között elhagy Biztos lesz a jelen, ha megfogant a jövő kép Azt hitték eltűntem, de folyton elő jövök még Átformált pár esemény és ezért lettem zaklatott Ha túl hangos a világ csak a belső hangra hallgatok